Munkánk, és egyben életünk történetében meghatározó, különleges élményt jelent számomra az idei Construma kiállításunk. A kiállítás során tapasztalt beszélgetések, helyzetek, a tűz köré koncentrálódva, lényegében egyetemes gondolatokat is ébresztettek bennem.
Bevezetésként szólnom kell pár szót a kiállításaink történetéről. 1999-ben, júniusban nyílt lehetőségünk arra, hogy a korábbi társas, nem igazán működő próbálkozásaink után saját közös vállalkozást indítsunk el párommal. Szerénynek nevezhető, minimális, „tőkének” csak a semmihez képest nevezhető néhány százezer forinthoz jutottam, ezzel időben egybe esve váratlan lehetőségünk nyílt arra, hogy az őszi BNV-n kiállítsunk. A Parázs-Nosztalgia Bt. volt az, akiket nem sokkal korábban megismertünk, ők korábban egy másik céggel közösen jártak rendszeresen a BNV-re, a korábbi partnerük viszont váratlanul visszalépett, 2 hónappal a kiállítás előtt. Nekünk tehát 2 hónapunk volt rá, hogy kitaláljuk és megvalósítsuk a végül kiállított 5 kandallónkat, ami nem volt egy könnyű menet. Az egyik kandalló kövei az építés utolsó napjának estéjén, este 8-kor érkeztek meg, még éppen beengedték a vidékről érkezett teherautót a területre. Más standokon akkor már nem nagyon dolgoztak, legfeljebb porszívóztak. Nálunk iszonyatos kosz és munka folyt akkor, és persze a megérkezett kövekkel is volt probléma. Este úgy tíz után muszáj volt elmennünk, addigra kiderítettem, hogy a takarítók reggel 6-kor nyitják a pavilont, mi is ott voltunk addigra. Flexelni is kellett még, de már áram az építéskori elérhetőségeken nem volt, a párom a mosdóból hajmeresztő körülmények között tudott hosszabbítóval kivezetni áramot, és felxelni a pavilon mögött valahol. Nyitás reggelén úgy 7 körül. Nyitáskor, azaz 10 órakor úgy hagytuk el a standot, hogy a sittes nejlont én vágtam fel, konténert keresve vittem valahogy, egy kedves fiú átvette tőlem, utána még porszívózást is intéztem, a kandallók kürtőjén a festést épp befejeztük. Pontban tízkor hagytuk el párommal koszos munkaruhában a standot, az Örsön egy üzletközpont vécéjében úgy-ahogy megmosakodtunk, átöltöztünk, bekaptunk néhány falatot, és 11-re visszaértünk. A társunk azzal fogadott, hogy rengeteg az érdeklődő, amit onnantól mi is tapasztaltunk. Az addigiakhoz képest új, az emberek igényeinek megfelelőbb kínálatunkkal nagy sikert arattunk, és ez folytatódott a következő néhány évben is. Ugyanakkor a BNV látogatottsága és kiállítói színvonala szépen lassan csökkenni kezdett.
 |
| BNV 2004 |
2002-ben állítottunk ki először a tavasszal
 |
| BNV 2004 |
megrendezésre kerülő Construmán is, elsőre kis standon, és lényegében igen rossz helyen. Akkor még állt a régi F2 pavilon, ami a mostani G pavilon helyén volt. Ez 4 folyosó volt, régen a lóversenypályához tartozott, konkrétan a lovakat tartották itt, ezért is volt elég nagy lejtése a standoknak a középső szűk „utcára”. De a helyzethez képest nem volt rossz „eredményünk”, és évről évre éreztük, hogy ez a kiállítás (Construma) egyre jelentősebbé válik.
 |
| Construma 2005 |
Így 2002-2005 közt évente mind a Construmán, mind a BNV-n jelen voltunk. Ez költségben, és erőfeszítésben is igen sokat kívánt tőlünk, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a BNV-vel szemben a Construma az, amelyik fejlődik, növekszik. Részben költségcsökkentés, részben esztétikai szempontok alapján terveztük el, hogy a benti stand helyett kinti, saját kivitelezésű standot építünk. Ezáltal egyszerre tudjuk a stand egészében, azaz a befoglaló építményben is megmutatni saját stílusunkat, másrészt mind a helypénz, mind az építés költsége kedvezőbb számunkra. 2004-től állítottunk ki kültérben.
2005-ben a Construmán végre jó helyet kaptunk, „érdemeltünk ki”, a III. kapu közelében a sarkon, itt állítottunk ki 3 éven át, amíg 2008-tól a kiállítási terület ezen részét megszüntették (a G pavilon és a passage, és az új beléptető rendszer megépítése miatt). 2008 és 2011 közt bejártuk a lehetséges szabadterületet, a passage-ra pedig nemcsak az ár miatt nem gondoltunk. Nekem személy szerint egyáltalán nem tetszik a kiállítás létrejött átalakítása, számtalan részletében hibásnak tartom. Például elvileg jó koncepció, hogy van fedett kültéri kiállítási terület, de értelmetlennek tartom, hogy nem fényáteresztő megoldással (polikarbonát fedés) alakították ki, olcsóbb is lett volna úgy. Az új beléptető rendszert és kapukat is elhibázottnak tartom, siralmas látvány a két szakmai napon már, hogy hosszú sorokban várakoznak öltönyös emberek, hogy nem kevés belépő díj ellenében regisztráljanak, és bejussanak. A kiállítás területét is szétvágták, és korlátozták a passage-zsal, és a megépített G pavilonnal. 4 év alatt kénytelen voltam rájönni, felismerni, elfogadni, hogy a régi kiállítási hangulat, rendszer megváltozott, a régi szabad terület szabadságában már nincs értelme remélni.
Így idénre, hosszas gondolkodás és viták után a passage-t választottuk. Nincs közvetlen napfény, működő kandallót sem csinálhatunk, a nekem stílusában sem tetsző hullám fedés alá megyünk, de ez van, ez már adottság, ha máshol próbálkozunk megint, akkor biztosan nem éri meg az egész. Szóval kényszerű kompromisszumot kötöttünk.
 |
| Construma 2012 |
Megújítottuk a kiállítási házunkat, amit már több éve terveztünk, hogy minél kevésbé legyen macerás a megépítése, persze úgy, hogy minimális anyagi költségeket jelentsen ez számunkra (mert egyébként ezt a munkáinkban kell megfizettetnünk a megrendelőinkkel). Magam is meglepődtem, már az építés alatt, hogy mire vagyunk képesek. Az építés utolsó napjának estéjén a mosdóból jöttem vissza, már felszedtük a nejlont a standról, az utolsó simítások voltak csak hátra, amikor egyszercsak elém tárult egészében. Nem láttam még sosem ezelőtt ilyen szépnek a standunkat. A modern és hagyományos stílus, a sötét-világos ellentét-párokat már előzetesen is észrevettem, amikor még csak rajzoltuk, terveztük hogy mi hol és milyen lesz. De élőben látva engem is magával ragadott. Akkor lettem biztos abban, hogy jól döntöttünk, itt megint helyünkön vagyunk, sőt, talán sokkal inkább, mint korábban.