2011. április 16.

Belsőépítészet és a kandalló – 1. rész

Új építésnél, de teljes átépítésnél, felújításnál is egyre inkább keresik az építtetők az aktuális forma és stílusbeli trendek és saját igényeik szerinti kandallót. A megfelelő műszaki tartalom és kívánt fűtési teljesítmény mellett az esztétikai szempontok is igen fontosak, hát hiszen a kandalló nem kazán, amit egy háttér helységben eldughatunk, hanem meghatározó és el nem mozdítható „épített bútordarab”.


Véleményem szerint a hazai kandallós kínálat nem igazán tudja követni az aktuális igények változását, aminek több oka is van.

Egyrészt a gyárak rugalmatlansága – az automatizált öntöttvas gyártó gépsorokat nem a változó igényekre, hanem a nagy szériás gyártásra találták ki.

Az öntöttvas maga olyan gyártási technológiát igényel, ahol a mintakészítés költsége csak mennyiségi eladás esetén térül meg, mondjuk ki bátran, hogy a csak öntvény tűzterek értelmes áron csak az alapkategóriát és a tömeges igényt szolgálják ki. Nem véletlen, hogy a rendszerváltoz(tat)ás után Magyarországra (és a volt szovjet utódállamok térségébe) tömegével jöttek a francia tűztér gyártók, eleinte az otthon már kifutott termékeikkel, aztán azok különböző mértékben „lebutított” változataival. Talán beszédes, hogy ma kb. ugyanannyiért vehetünk 70x50-es frontméretű nyíló ajtós öntöttvas tűzteret forintban, mint 10 évvel ezelőtt, miközben minden másért lényegesen többet kell fizetnünk… Az öntvény tűztér gyártásban még korlát a méret is, Magyarországon pl. automatizált gépsoron 70 cm-nél valamivel kisebb alkatrészt lehet csak gyártani, az egész térségben sincs igazán nagy méreteket tudó DISA gépsor.

Lemez tűzterek gyártásában hasonló problémák merülnek fel, szériagyártásra jó áron vannak, immáron a térségünkben is, de a különféle méreteket, egyedi igényeket már nem feltétlenül barátságos áron tudják kiszolgálni, ha egyáltalán akarják ill. tudják kezelni. Az országok közötti távolságok, a szállítás sem kedvez annak, hogy egyedi igényeket teljesítsenek. A különféle gyárak áraiban is feltűnően látszik a különbség az alapkategóriás, és a részleges igényt kielégítő tűzterek árában.

Ez azt is jelenti, hogy a gyárak új kínálatai, innovációja szerintem nem tart lépést az építészet lépésméretével; valahol ütközik a lehetséges, ami megvalósítható a szabadabban alakítható építőanyagokból (formák, anyaghasználat) azzal, ami a gyári kész termékek kifejlesztésének és gazdaságilag megtérülő gyártásának ideális. A gyárakkal ugyanaz a problémám, mint egyéb multikkal: gazdaságilag megtérülő befektetésükhöz mesterségesen kell igényt (keresletet) teremteniük, tucattermékre és relatív igénytelenségre, ezáltal az emberek alapvető innovatív képességét, gondolkodását, meglátását, öntudatát leépíteni. Tisztelet a kivétel olyan gyári gyártásnak, amely tényleg valós tömegigényt szolgál, kandallós témakörben szerintem ilyen valójában nincs, a téma természetéből adódóan.

A hazai szakma jellemzője, hogy az egyedi beépítéssel foglalkozó szakemberek nagy része nem igazán ismeri az elérhető tűztér kínálatot, és nem igazán rendelkezik tervezési készségekkel. Senkit sem szeretnék megsérteni, de ez szerintem tény, látszik akár az interneten elérhető referenciákból. Ráadásul modern kandallók, tehát az „L”, de inkább az „U” alakban üvegezett tűzterek beépítésének műszaki kérdései sem feltétlenül tartoznak csak a kandalló építés ismeretei körébe. Az építész és belsőépítész tervezők, az építési kivitelezők a kandallóról tudnak túl keveset, a kandalló építők pedig az építészeti műszaki kérdésekről. Nem véletlen, hogy mi évek óta ezen a határterületen találtuk és találjuk meg megrendelőink legnagyobb részét: mind az esztétikai tervezéshez, mind a műszaki kivitelezéshez rendelkezünk kellő tudással és képességekkel, és saját gyártásunkban is erre alapoztunk. (Bemutatkozásunkba is írhatnám, hogy: volt egyszer egy építőmérnök, statikus, aki fogta magát, és gondolta világot lát. Talán van keresni valója a kandalló és kemence építők világában, és miután összetalálkoztunk, együtt járjuk ezt az utat…)

Az építtetők a saját egyedi, sok évre épülő házukban a saját elképzeléseik és adottságaik szerinti kandallót szeretnék megtalálni. Megbízott belsőépítészek, lakberendezők is hasonló cipőben járnak, egy pont oda illő, oda való, hosszú távon maradandó tűzhelyet (azaz kandallót) kellene produkálni. Valamikor a „szakma” kezdeteiben ez a kemencéknél, sárból tapasztott kandallóknál éppen így volt. Egy megrendelés egy otthont, egy családot, egy életet jelent, ahol éppen felmerül a szüksége egy tűzrakó helynek, az otthon melege forrásának. Egy kandallót, egy kemencét nem lehet a multi bevásárló központjaiban megvenni, a kocsin kitolni az autóig és aztán hazatérve otthon bedugni a konnektorba és beüzemelni. Valami egészen másról szól a tűz, és mi igyekszünk ehhez hűen, ennek szellemében dolgozni, szerintem képtelenek is vagyunk másként felfogni ezt a „munkát”.

A megkezdett téma tárgyalása több cikket igényel, csak a bevezetésig jutottam el, ezért folytatása következik.