Tűzfészek - szakmai blog

„A Mencigár” - egy tisztességtelen, csaló ember sikeres vállalkozása…

2012-02-02T16:21:00.000+01:00

Én magam csak néhány hónapja fogtam először a kezemben azt az imponzáns, tényleg ízléses és igényes prospektust, melyben a Delta Fűtéstechnika ajtó kínálatát láthattam. A weblapjuk is szép… (http://www.kalyhaajto.hu/index.html)

Ahhoz, hogy ennek a szép megjelenésű és minőségi termékeket gyártó cégnek a hátterében lévő mocskot, ismétlem, mocskot láthassuk, ahhoz végre valakinek erről beszélnie kell. Ez most én vagyok. Elmesélem azt, amit tudok.

Párom adta a kezembe a prosit, azzal, hogy „ez a Mencigár”… Arról már korábban tudomást szereztem, hogy a párom tervezte és általunk most is gyártott sütőajtót „a Mencigár” lenyúlta, konkrétan akkor szereztem erről tudomást, mikor Székesfehérváron bementünk egy ottani nagy forgalmazóhoz valami alkatrészért, és megláttam az ajtónkat. Néztem, néztem, és nem emlékeztem rá, hogy mi itt azt forgalmaznánk, valamint néztem és néztem azért is, mert nem volt nekem ismerős az ajtón a gomb, mi nem ilyennel készítjük.

A párom persze már akkor többet tudott arról, hogy „a Mencigár” már lenyúlta más gyártók egyes ajtóit, így nem okozott nehézséget egyből megtippelnie, hogy velünk ezt ki követhette el. Az üzletben erre visszaigazolást is kaptunk némi intenzív érdeklődés után, valóban, azt az ajtónkat a Mencigár szállítja nekik. Hopp, kopp, hát így jártunk mi is.

Nálam a biztosítékot az verte ki, amikor láttam a prosit, és a párom sorolta, egyes ajtókról magam is láttam, hogy melyiket kitől nyúlta le. Akkor láttam először a teljes kínálatát. Lényegesen kevesebb olyan ajtó van benne, amire kapásból nem tudta még a párom sem, hogy kitől lopta. Nekem viccesen az jutott eszembe ennek nyomán, hogy vajon egyáltalán van ennek az embernek saját terméke? A következő gondolatom pedig, hogy: és akkor ezt simán csinálja évek óta, és semmit sem tesz ellene senki sem?

Magyaráznom kell kicsit, hogy mit jelent „lenyúlni” ebben a szakmában. Ezek öntöttvas dolgok, azaz úgy készülnek, hogy az adott vasöntési technikához különféle formák szükségesek. Formát kell csinálni, ami nyomán a gyártáskor olyan fogadó formát készítenek, amibe majd a folyékony vasat bele lehet engedni, és kihűlés után a kész nyers terméket abból ki lehet venni. Van kézi, és van legalább kétféle gépi formázás illetve öntés, ezek különböző formákat igényelnek.

A mi sütő ajtónk története azzal kezdődött, hogy korábban kovácsoltvasból rendeltük és vettük meg azt, aminek a méreteit, kinézetét is a párom találta ki és adta meg. A kézi munka, egyedi gyártás miatt egyre feljebb ment az ára, ezért lett, hogy öntésben kezdtünk el gondolkodni. Mivel mások az anyagvastagságok, egyéb sajtáosságok, ezért nem tudtuk a meglévő kovácsoltvas kész ajtót leformázni az öntttvas változathoz, hanem mintakészítőt kellett keresnünk. A mintakészítő a kész termék méretei és sajátosságai szerint, és a vasöntés sajátosságai szerint kézzel adaptálta, készítette el az öntéshez megfelelő formát. Nem vagyunk bénák, ezügyben más mintakészítő cégeket is megkerestünk, ahol pl. spec. műanyaggal tudják levenni a meglévő termékről amit le lehet, de az még drágább lett volna. Így sem volt különösebben olcsó a mintakészítés, és nyilván nem csak pénz kérdése, hogy ezzel foglalkozni is kell, azaz emberi erőfeszítést is igényel, jelzem, hogy eleve a termék kitalálása is emberi képességek, szellemi munka által jött létre.

Mi ezt végig csináltuk, több termékünk esetén is, konkrétan azt, hogy kézzel készült rajzok alapján öntvény mintát készítettünk, aminek a költsége 1-200 termék árával jön majd vissza valamikor, ha még akkor is dolgozunk.

Ehhez képest sokkal kisebb macera, azaz költség és elfoglaltság egy már gyártott öntvény ajtóból egy darabot megvenni, és arról öntéshez formát levenni. Na ez a lopás. Amit az emlegetett „a Mencigár” halmozottan követett el: nem egy, nem két, hanem jelenleg laglább hat gyártó termékét önötte le és kínálja sajátjaként.

Ennek ismeretében nekem már sem a prosija, sem a weblapja nem különösebben tetszik, sőt. Mocskos, tisztességtelen alja embernek tartom. Jó lenne, ha ezt minél többen tudnák, és remélhetőleg hozzám hasonlóan így gondolnák róla.

Nem tartom kizártnak, hogy ha valaki kezdeményezi végre, akkor szakmán belül is fellépünk vele szemben, közösen. Kívánom, hogy így legyen.

Kemence, kályha, kandalló… - 1. rész

2011-05-27T21:33:00.001+02:00

A mindennapi életben gyakran használt szavak, de vajon mindannyian ugyanazt értjük alattuk? Jelen cikkben a témába vágó (szak)szavakról és jelentésükről szólok. Lehetőségeim szerint végül még az idegen nyelvek kifejezéseire is kitérek.

Egyáltalán nem véletlen, hogy lényegében keverve, szinonímaként használjuk a kemence, kandalló, kályha fogalmakat, sőt. Amit a témáról ezidáig olvastam, abban mindenütt általános, hogy a különféle fűtő, sütő és egyéb bel- és kültéri tűzrakásra alkalmas építményekre tájanként és koronként számtalan szót és szókapcsolatot használtak. Én az alábbi összefoglalást tudom adni ezek alapján:

Kemence – zárt ill. zárható kis nyílású, elsősorban koncentrált hőteljesítményre szolgáló (pl. sütés, fűtés, mészégetés) építmény

Kályha – elsősorban fűtésre szolgáló építmény

Kandalló – nyílt tűzrakásra szolgáló építmény, mely főzésre, fűtésre de még világításra is szolgál

Kezdjük a kemencével:

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862)

"KEMENCZE - Gyöke talán a székelyeknél divatos és korlátot, kerítést jelentő kem. Vagy pedig a latin caminus-ból alakult. Egyébiránt eléjön már egy 1156-dik évi oklevélben is, a XIII-ik században pedig többször. (Jerney. Nyelvkincsek).

Függőleges kemence rakodása felülről, Dánfalva (Csík m.)

Általán köröskörül bekerített, csak egy nyilással v. szájjal biró, s tüzet kiálló üreg, melynek rendeltetése a bele rakott tüznek melegét megtartani, különféle czélokból, miért neve is különféle. Sütő kemencze, melyben kenyeret, kalácsot, húst stb. sütnek, szobakemencze, melylyel a szobát melegítik. Aszaló, olvasztó, hűtő, mészégető, téglaégető stb. kemencze. Alakjára nézve: szarvas, boglyas, gömbölyű, hátas kemencze. Anyagra nézve: tégla-, kő-, vas-, sárkemencze. (...) Tájszokásilag: pest, siskó. A ,kemencze' és ,kályha' közt az általános népnyelvben azon különbség tétetik, hogy ,kályha' neve alatt csak az úriasabb helyiségekben vagy legalább a köznép lakta házak díszesebb szobáiban használtatni szokott fűtőkemenczét értik; innen: cserépkályha, nem mondják: cserépkemencze."

Fűtés tanyai kemencében
(Kéleshalom, Bács-Kiskun m.)

Magyar néprajzi lexikon, főszerk. Ortutay Gyula (1977-1982)

"kemence - sütő-, fűtőépítmény lakószobában, konyhában, sütőházban, amelynek számos funkcionálisan elkülönült változata alakult ki. Vannak szobai fűtő-sütőkemencék, amelyek lehetnek külső fűtésű szobai kemencék, belső fűtésű szobai kemencék, konyhai sütőkemencék, szabadon álló sütőkemencék, aszalókemencék. A kemence fejlődését, használatát a 15. sz.-tól paraszti közösségeinkben is egyre fokozottabban befolyásolták a különféle kályhák és kandallótípusok. –

Bubos kemence a tiszta szobában. Kalocsai népmüvészeti ház
Levelezõlap, Fotó: Patyi Árpád

Kemence szavunk valószínűleg honfoglalás előtti keleti szláv eredetű jövevényszó. A magyar nyelven kívül azonban csak az É-orosz nyelvjárásokból mutatható ki, ahol fürdőkemencét jelent, amelyet kövekből raknak. A magyar kemence is a kamen ’kő’ származéka, s a 14. sz. végéről adatolható. A kemence szinonim szava volt a pest, amely bolgár-szláv jövevényszó, újabb kori erdélyi és nyitrai előfordulása egykori szélesebb használatára utal."

A kandalló még érdekesebb:
Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára (1862)
"KANDALLÓ - Kályha, kemencze v. katlan, mely a szobából fűl. Valószinüleg az olasz camino, caminetto, vagy pedig a latin 'candeo' szó után képeztetett."

Kósa László - A kandalló
"Ülj mellém a kandallóhoz,
Fel van szitva melege!

írja a költő, Kisfaludy Sándor, és az olvasók többnyire film- és irodalmi élmények nyomán a régi angol úri házakból ismert hatalmas, öblös szájú kandallókra gondolnak, melyekben pattog, nagy lánggal lobogva ég a tűz. Hasonló szerkezetű kandallók épültek a 14–15. századtól a magyarországi várakban és várkastélyokban, majd az udvarházakban, később az előkelő polgári lakóházakban is. De ha kezünkbe vesszük Arany László nemrég kiadott, immár száz éve kedvelt népmesegyűjteményét, ott az egyik mesében a hős, nyilvánvalóan parasztházban, a kandalló tetején keresi a gyújtófát. Ez a kandalló nem azonos a várkastélyokból ismerttel.

Kandallós tűzhely (Siklód, v. Udvarhely m.)

Néhány évtizede még használták a Tiszántúl északi és középső részén a búbos kemence mellé épített szabad tüzelőt, melyre vesszőből font, sárral tapasztott, bogárhátú füstfogó borult. Télen főztek, melegedtek a tűz mellett, amely bevilágította a szobát. A Tiszántúlról Erdély felé haladva mindenütt megvolt ez a fajta kandalló. Csakhogy itt már másként nevezték, pl. kaskemencének, mert kosár módjára fonták, vagy a füstfogó alakja után sátorkemencének. A Kalotaszegen és a Mezőségen gyakran kályhás kemencének mondták. Ez a név ugyancsak anyagra és egyben arra utal, hogy az erdélyi kandallóknak az alföldiektől kissé eltérő a formájuk. Itt már nem építettek búbos kemencét, télidőben meleget, fényt és főzőhelyet egyaránt a kandallónak kellett biztosítania.

Tüszej fölött vaslábon álló sátor (kandalló) kályhákból építve,
mögötte sütőkemence (Désháza, v. Szilágyság)

Padkán égett a tűz, és föléje lábakon álló, terjedelmes füstfogó borult, mely tartotta és sugározta a meleget. Ezért készítették fonott-tapasztott vesszőből, Erdélyben leginkább csempéből. A csempét régi magyar szóhasználat szerint kályhának mondták, innen a kályháskemence elnevezés, és ezért a kandalló legelterjedtebb neve a Székelyföldön cserepes. A fazekasközpontok közelében a pirosra égetett vagy zöldmázas csempék szemet gyönyörködtető virágos mintákkal készültek. Háromszéken pestnek nevezik a kandallót. Ez a szó kiveszőben lévő jövevényszó nyelvünkben, mely eredetileg egészen zárt kemencét jelentett. Talány viszont, hogy miért mondják egyes vidékeken góbnak, gógánynak a kandalló füstfogóját.

Szilágysági sátoros kemence szerkezeti metszete

Az erdélyi románok leginkább kuptornak (cuptor), azaz kemencének, a szászok pedig Luther-Ofennek, azaz Luther-kályhának hívják. A sokféle elnevezés arra utal, hogy a kandallós tüzelőberendezés mind az Alföldön, mind Erdélyben újabb eredetű lehet. Erdélyben az oklevelek tanúsága szerint a 17. századtól megvolt. S megvan ma is Óromániában, Bulgáriában és a Balkán egész területén, csakhogy megint más formában. Ugyanis dél felé haladva egyre enyhébb az éghajlat, és a füstfogónak nem kell meleget tartania, csupán a szikrát és a füstöt fölfognia. Ezért nem lábakon áll és nem csempékből rakják, hanem távolabb, a tűz fölött a mennyezetre vagy a falra erősítik.

A kandalló ősét az ókori Mediterráneumban használták. Onnan terjedt el különféle változatokban egyrészt a Balkánon, Erdélyben önálló típust alkotva, másrészt honossá vált Franciaországban, Angliában, Németországban, majd Közép-Európa szomszédos területein."

Magyar néprajzi lexikon, főszerk. Ortutay Gyula (1977-1982)

"kandalló - láng-, szikra-, füstfogóval, kürtővel ellátott nyílt tűzhely, amelyhez gyakorta kemence is csatlakozott. A tűztérben elégetett fa hőjét átadta a szoba levegőjének közvetlenül is, de a tüzet két oldalról körülvevő fal, valamint a tűz fölé boruló sátor, amely a lángot, szikrát felfogta, a füstöt összegyűjtötte, s a hozzá csatlakozó kürtőn kivezette a padlástérbe vagy a ház előterébe, egyben hőtároló és kisugárzó testként is szolgált. A keleti háztípus jellegzetes tüzelőberendezése. Sokféle anyagból, sokféle szerkezettel, nagy formagazdagsággal építették.

Kandallós tüzelő neve a magyar nyelvterületen (a füstfogó, ill. a teljes objektum neve).
A térkép néprajzi adatok alapján készült.
1. kabola, 2. pest, pestalja, 3. gógány, 4. kandalló,
5. kandalló elnevezés más tüzelőberendezéshez, 6. kemence, 7. kaskemence,
8. sátorkemence, sátor, 9. gób, góg, góc és származékaik, gócláb, gócalja stb.,
10. cserepes, csempés, csempe, 11. hornya, 12. kályha, kályhakemence,
13. kürtő, kürtőkemence, kémény

Terminológiája nem egységes. A kandalló megjelölést elterjedési területe Ny-i sávjában, a K-Alföld peremterületén és az északi Partium szomszédságában használták. Kabola megjelölése a Tiszaháton és a Tiszától É-ra eső vidékeken használatos, ahol az északi háztípus területére nyomult be, mint a polgárosultabb tüzelőberendezés, hiszen itt az egyszerű füstelvezető kürtőket (kabolákat) építették át terjedelmesebb, cserépcsempékből rakott kandallókká úgy, hogy mellettük még meghagyták a nagy, alvásra is alkalmas kemencéket. Bár gyakran a csempékből rakott kandallók ÉK-mo.-i megjelenése a szobai kemencék méretének csökkenésével járt együtt. A Szilágyságban a Közép-Szamos környezetében a sátor, sátorkemence, Kalotaszegen a kaskemence megnevezés a kandalló tűzhelye fölé boruló építményt idézi, amely vesszőfonásból (cserény) favázra is készülhetett, és nagyon vastagon tapasztották. Közép-Erdélyben gyakran minden megkülönböztető jelzés nélkül egyszerűen kemence volt a neve. Ezzel rokon jellegű a pest, pestalja megnevezése az Olt menti háromszéki magyarság körében. Mind a kemence, mind a pest arra figyelmeztet, hogy a kandalló elterjedésterületén korábban a zárt fűtő-, főző-, sütő-, tüzelőberendezésnek a közelmúlthoz képest nagyobb jelentősége lehetett. Erre engednek következtetni az erdélyi levéltári források, különösen a leltárak, amelyek általában alapos leírást adnak a kandallófélékről, s szinte kivétel nélkül kemenceként jelölik.

Házbeli tűzhely cserepes füstfogóval („kabola”),
kemencével (Bodrogköz)

A Székelyföld több pontján a cserepes, cserepes kemence, csempés, csempe, csempealj, cserény megnevezés él. Ez a kályhalapokból összeállított kőpalást anyagára, jellegére utal. Ezért előfordult a kályhakemence, kályha, kahaj név is. A K-i nyelvterület számos, egymástól messzebb eső pontján előfordul a kürtő, kürtőskemence, esetleg kémény név is, ami a jó füstelvezető tulajdonságaira utal. A székelység körében gyakori a góc, cserepes góc s a vele rokon gób, góg, gógány, ill. a velük képzett összetételek, mint pl. gócalj, gócláb stb. használata. Ebben az esetben a góc tűzhely, tűzközéppontja eredeti jelentésből fejlődött ki a sokféle alak. Bár a góc szó eredete tisztázatlan, hasonló névátvitelre sok példát lehet kimutatni. Utalni kell arra is, hogy sokszor egyszerűen tűzhely, tűzhelyes kemence – tüszejes kemence kifejezéseket használták rá. A moldvai magyarság körében nemegyszer egyéb változatok mellett hornyaként említik. Az erdélyi szászok körében a kandalló Luther-Ofen néven is előbukkan. Az egyes terminusoknál további bonyodalmat okoznak a résznevek eltérései. Pl. a Korondon, Udvarhelyszéken használt góc megnevezésű kandalló oldalfala sód, a külső, sarkon álló tartó sódláb, a tűzhely pedig sódalja. Megjegyzésre érdemes, hogy a Tiszántúlon kandallóként említenek nem szobai tüzelőberendezéseket, pl. a tüzelős ólak, istállók füstelvezetővel ellátott nyílt tűzhelyeit.

„Sódaj” a kis lakóház sarkában
(részei tűzhely, sarkában pucka, a fal felől
téglából felrakott bütü, a faragott fabáb által
alátámasztott és csíkmadarasi csempékből
rakott füstfogó sódaj és deszkakürtő)
(Kászonimpér, v. Csík m.)

A kandalló tűzterét a primitívebb változatok esetében a szoba földjén vagy arasznyi padkán helyezték el. Általános az ülő magasságig falazott tűzhely alkalmazása. A 17. sz.-i inventáriumok lábakon álló kandallóinak is voltak a közelmúltig paraszti változatai. A tűzhely mellett szolgafa állt, amelyre a főzőüstöt függesztették, ez általában forgatható volt, miután ráillesztették a bogrács fülét a tűzre, lehetett fordítani, ha az étel megfőtt, a tűz felől kifordították. A kandalló egyfelől a falra vagy a sarkosan aláfalazott sódra támaszkodott, másik két oldala szabad, nyitott volt. A szabad sarkon egyszerű, esetleg faragott, esztergályozott tagolású, díszítésű faláb, esetleg vasrúd állt (gócláb). Erre támaszkodott a kandalló sátora, füstfogója, hőpalástja. Ahol a füstfogó a mennyezetről függött, ez a támaszték el is maradhatott. Előfordultak csak egy oldalon nyitott kandallók is. Ha a kandallót kemencével együtt építették, a kemence oldalt, a szoba hátsó fala felé épült vagy az előtér felé. A jobb helykihasználás érdekében gyakran az előtér és a szoba falát átvágva, a kemence teste az előtérbe nyúlott. Úgy tűnik, hogy a 19. sz. második felétől szaporodott a kemence nélküli kandallók száma. A kemencéket külön építették fel a ház előterében, esetleg tornácában vagy az önálló sütőházban. A szobában csak a nyílt tűzhely s a cserepes hőpalást maradt. Később a polgárosulás során sokfelé felszámolták a szobákban a kandallókat is. Ilyenkor a hagyományos ételkészítési eljárások fenntartása érdekében konyhává fejlődő előtérben vagy a sütőházban készítettek a sütőkemencék szája elé kisebb-nagyobb kandallókat. Ugyanakkor arra is van példa, hogy a szobai kandallókat vaslemezes főzőtűzhelyekkel egészítették ki.

Kürtős kemence a parádi Palóc ház szobájában (Heves megye)
Szerencsés János felvétele, 1984
(Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre)

Mind az erdélyi, mind az alföldi, mind az ÉK-Mo.-on előforduló kandallóknak a fűtésen, főzésen, sütésen kívül világítási funkciója is jelentékeny volt. A kortársak a kandallókról írva kiemelik, hogy alkalmazásuk jó levegőt, szellőzést biztosított a házakban. Erdélyben is, ÉK-Mo.-on is a magyarsággal együtt lakó nemzetiségek is használták, építették a kandalló különféle regionális típusait. A kandalló egyes szerkezeti elemei a Kárpát-medencén kívül is fellelhetők, s a kandallófűtés elvének mind a Balkánon, mind a Mediterraneumban, mind az atlanti Európában számos alkalmazását ismerjük. Az a típus, amely Békés-Bihar vidékétől a moldvai magyarságig fellelhető volt, s az Olt völgyétől Kassa szomszédságáig nyomon követhető, egész sajátos történeti fejlődés eredménye, a magyar nép művelődéstörténetének egyik legérdekfeszítőbb építészeti, népművészeti produktuma a maga sajátos interetnikus kapcsolatai révén is. A kandallók domborműves díszítésű, mázas és mázatlan, színesen festett és egyszínű csempéikkel, csipkés oromdíszeikkel mint népművészeti alkotások is különös figyelmet érdemelnek."

Folytatása következik!

Belsőépítészet és a kandalló – 2. rész

2011-05-04T21:55:00.003+02:00

Az első részben a felmerülő nehézségekről írtam. Ebben a cikkben a tervezés, azaz az igények oldaláról közelítem meg ezt a témát.

A kandalló nem csupán fűtő, azaz funkcionális berendezés, hanem egyben igen fontos és hangsúlyos épített bútordarab is. Mint belsőépítészeti építmény, nem könnyen lecserélhető mint a falfestés színvilága vagy a kanapé, és nem olyan mint egy áthelyezhető, arrébb tolható szekrény. Hosszú távra kell megtervezni, kitalálni, eldönteni, hogy akár 20-30 év múlva se kelljen hozzányúlni.

Hazánkban máig elsősorban olyan cégek ill. kandallóépítők hoznak létre teljes, azaz beépített kandallókat, akik sajnos tervezésben, építészetben egyáltalán nem járatosak. Kályhás, esetleg kőműves, de leginkább kereskedői háttérből indulva ezen végülis nincs mit csodálkozni. Kép vagy rajz alapján korrekt munkát végez(het)nek, de ha érdemben van szükség tervezésre, amire még kép nyomán is szükség lehet az adott helységhez, házhoz, benne élő emberekhez, hát az meghaladja a képességüket. Senkit sem szeretnék ezzel a véleményemmel megbántani, de ez szerintem tény.

Számítógéppel tervezett modern kandalló, hát engem valahogy nem hoz izgalomba...

Ezzel szemben az építészet teljesen máshol tart. Azért tudok erről többet, mert mint a bemutatkozóban már megírtam, párom építőmérnökként tévedt erre a speciális területre, és nekem ugyan nincs hivatalos képzésből származó papírom ilyen téren, de saját érdeklődésem és a vele való élet és munka nyomán megszerzett és gyakorlatban használt ismereteim már „feljogosítanak” a véleményem kinyilvánítására.

Jelenleg még mindig nagy a szakadék az aktuális építészeti, belsőépítészeti trendek szerinti igények, és az elérhető szakmai szolgáltatás lehetőségei között. Konyhanyelven szólva, a kandallóépítők legnagyobb része nem tud mit kezdeni a modern belsőbe illeszkedő kandalló igénnyel.

Weichinger-Benczúr építésziroda, kandalló terv - ezen azért már fennakad a szemem...

Ideális eset, ha már a ház tervezésénél felmerül a kandalló kérdése. Nemcsak azért, mert a kémény már a ház szerkezeti építésénél megvalósul, és ennek kihatása van a majdani kandallóra, hanem azért is, mert a kandallóval a tűz fog a házba kerülni, és a tűz „nem játék”. Úgy értem, hogy nagyon komoly és nagyon fontos a tűz az életünkben, bár lehet hogy már észre sem vesszük. Tüzet rakni és életre kelteni otthonunkban, ez alapvetően a lelkünket érinti meg, elemi ereje van. Azt gondolom, hogy fontos, hogy milyen „házat” építünk köré, mert hát a kandalló az a tűz kis háza a nagy házunkban.

Tervezésnél abból kell szerintem kiindulni, hogy a kandalló hangsúlyos és meghatározó építmény vagy épített bútordarab lesz, és nemcsak a belső kialakítással, de a ház külsőjével is kapcsolatban fog állni. Ezen túl és ettől hangsúlyosabban kapcsolata van azokkal az emberekkel, akik körötte élni fognak. Erre a három „tényezőre” kell szerintem a tervezést alapozni. Ideális esetben a ház külső és belső kialakítása eleve összhangban van a majd benne élőkkel. Hát ez nem minden esetben áll fenn, sőt, és akkor egyből érdekes és izgalmas és komoly feladat a tűz ideális fészkét kitalálni.

Érdekes módon a megrendelők szinte előrébb járnak az építészekhez, belsőépítészekhez képest a kandallót illetően. Sokkal többet gondolnak bele, sokkal inkább képzelik el, hogy mi is épüljön meg majd oda. Persze miért írom hogy érdekes, amikor azt gondolom, hogy ez természetes.

Lényegében lehetetlen kandallót tervezni azon emberek nélkül, akik a ház vagy lakás lakói lesznek. Régbben volt 2-3 közvetítőn keresztül bonyolított munkánk, és mindegyikkel gond volt, azóta ragaszkodunk ahhoz, hogy egyeztessünk közvetlenül a majdani lakókkal is.

A kandalló tervezésnek két fő része van: az egyik a tűztér, amit meghatároznak a kémény sajátosságai, valamint a rendelkezésre álló hely méretei és a helység egésze a tervezett berendezésekkel. A másik alapvető szempont a kandalló stílusa, ebbe beleértve a formát és/vagy anyaghasználatot is.

Az egyedi igényektől és adottságoktól függ, hogy a tervezéshez szükséges megbeszélés miként alakul. Igyekszem mielőbb azonosítani a biztos kötöttségeket, elsősorban méretbeli, műszaki adottságok szerintit, de gyakran épülő házba tervezünk, ahol szinte minden változtatható még. Emellett a megrendelők ízlésvilágát próbálom követni, ezt egyáltalán nem csak konkrétan a kandallóról való beszélgetésben tudom, hanem a ház egészéről, bútorokról, bármi másról is szó kerül, amit én közben magamban „lefordítok” a lehetséges kandalló részletek nyelvére. A megrendelőktől nem várom el, hogy kandallót tervezzenek, de a beszélgetés során igyekszem mutatni hogy milyen részletekből áll egy ilyen építmény, szóban vázolom az elképzeléseimet, a felmerülő lehetőségeket, tulajdonképpen koncepciókat beszélünk meg elsősorban. Jó esetben, ami nem ritka, egy találkozás nyomán már konkrét ajánlatot tudunk készíteni, de az sem baj, ha az első ajánlathoz képest másik verzió is felmerül, sőt, van hogy eleve két koncepcióra tervezünk. Ha úgy ítéljük meg, hogy elég az elkötelezettség nélküli tervezésből, akkor jelezzük, de eddigi gyakorlatunkban erre még nem került sor. :)

A következő részben a modern kandallók formájában és anyaghasználatban próbálok elmélyedni részletesebben.

Gyárak, házak, emberek...

2011-04-28T02:32:00.003+02:00

Új gazdasági és ipari szemlélet az, ahogyan mi működünk - elsőre ezt gondoltam, ahogy alaposabban véggigondoltam, hogy mit és hogyan gondolunk és csinálunk a magunk kis vállalkozásában. És aztán oda jutottam, hogy semmi újat nem találtunk fel, nem vezettünk be, hanem valójában aszerint működünk, ahogyan természetes volt azelőtt, hogy a gépekkel és az ipari forradalommal felforgatták a világot. Mára már kezdhetjük látni, hogy az embereket a gépek helyettesíthetik ugyan, de a végeredmény nem embernek való, ellenben szemétben túltermelünk.

A képek sörgyártásról szólnak, a XVI. és a XX. században...

A technikai fejlődésnek, a gépesítésnek van helye és értelme, de nem szabad elszakadnia az emberektől, hiszen minden, ami áruként a piacra kerül, azt végül emberek veszik meg, az ő igényeiket kell hogy kiszolgálja, csak így nyer értelmet. Nem az az elsődleges, hogy mennyi pénzt kaszálhatunk (gyártóként, de főleg kereskedőként), hanem az, hogy kielégítsük az emberek igényét. Szakmai speciális ismeretink és saját tapasztalaink nyomán létrehozunk valamit, ami 20-50 év múlva is használható, és külalakjában sem vall szégyent. Ez annyira egyszerű és magától értetődő, hogy nem is értem, miért nem ez a gondolkodás az uralkodó.

A mostani gyári termelésre inkább jellemző, hogy próbálja eladni azt, amit éppen gyárt, és mire új terméket fejleszt ki az új igényekre, addigra már lehet hogy még újabb igények lesznek aktuálisak, neki viszont el kéne adnia azt, aminek a gyártására beruházott, mert csak akkor térülne meg rendes haszonnal az egész. Azaz örök lemaradásban van, és ellenérdekelt mindenféle új igényekkel szemben. Szerintem a gyári termelésnek nem erről kéne szólnia.

Azt gondolom, hogy a gyári, azaz a gépesített gyártásnak nem a végtermék kitalálásában és előállításában lenne a helye, szerepe. Háttérgyártásra tökéletes, alkatrészekre és részegységekre, amit a kevésbé gépesített, több emberi kézimunkát használó kisüzemek tudnának használni, sokkal többféle végtermék előállításához. Tehát pl. lemez kandalló gyártáshoz bizonyos alkatrészeket jó, ha nagy gépeken precízen tudnak legyártani, amikből aztán kézimunkával tudunk dolgozni (mi ezt csináljuk is). A gyár nemcsak kandalló tűztérhez, hanem számtalan más, részben acéllemezből készülő végtermékhez tud alkatrészt gyártani, akár ugyanazon témakörben végterméket előállító kisüzemek mindegyikének. A kisüzem a végtermékre koncentrál, és többféle anyag összekombinálásával állít elő végterméket, és rugalmasan tudja követni a megrendelői igényeket is.

A kerti pad az egyik példám: normálisan fém (öntöttvas) lába van és fa ülőrésze, viszont manapság gyakorlatilag nem kapható olyan kerti szék vagy pad, amiben egynél több anyag kerül felhasználásra. A globalizáció meg a trendek azt sugallják a kisvállalkozóknak is, hogy ne akarjanak együttműködni más cégekkel, ne próbáljanak kombinálni anyagokat, mert csak a teljes gyártásnak van értelme, de annak is csak akkor ha fejlődő országokba telepítik, a kisvállalkozó ebben pedig végképp esélytelen. Végülis ne is vállalkozzon…

A megrendelő ill. vásárló, azaz az ember, aki az otthonába és saját használatára vesz meg különféle eszközöket és berendezéseket, nos, hát ő bármiféle gépesített termelés mellett is egyéni, egyedi, egyszeri ember volt és lesz is. Örül a technikai fejlődésnek, de utálja az akárhol legyártott, csak néhány használatra alkalmas kenyérvágót, cipőt, és hasonlókat. Van értelmes elképzelése arról, amire szüksége van, de ezért jelenleg esetleg még hülyének is nézik, csak mert akik gyártanak és forgalmaznak, azok nem erre alapoznak.

Egyre több szó kerül manapság arról, hogy az ételek alapanyagait minél jobb ha itthon állítjuk elő, még a feldolgozásuk is itt lenne jó, hiszen itthon is képesek vagyunk rá. Az ipari termékek egy részére is igaz ám ez, vannak nagyobb gyárak, ahol profi gépeken le tudják gyártani a szükséges alkatrészeket, amikből aztán a megrendelői igények szerint a hozzánk hasonló kisvállalkozásokban készíthetünk végtermékeket. A megrendelők és vásárlók nem a gyárral kerülnek kapcsolatba, és nem is a gyárak nem kevésbé személytelen forgalmazóival, kereskedőivel, hanem konkrétan azzal, aki neki létrehozza a konyhabútorát, kandallóját. Ezek a kisvállalkozók kapcsolatba kerülnek a megrendelőkkel, közvetlen jelzést kapnak arról, hogy mire van szükség, mit szeretnének az emberek, és amit létrehoznak, ott is személyesen vállalják a felelősséget. Ember és ember találkozik, és együtt építi a világot…

Azt gondoltam, ez lehetne egy régi-új ipari-gazdasági koncepció, mely minden szereplőnek előnyös lenne a mostanra kialakulttal szemben. Minden szereplő a megfelelő helyen állhatna benne, és szerepéhez mérten viselne kockázatot: a kisvállalkozó bukna, ha nem követné az aktuális igényeket, a gyár viszont kiszolgálná a bukott kisvállalkozó utódját is.

A kereskedésről nem beszéltem még: én korlátoznám, azaz maximálnám a forgalmazói, kereskedői hasznot, mivel szerintem érdemben értéket nem adnak hozzá az eladott termékhez. Természetesen a hirdetés árakat is a hirdetett termék árához szabnám valahogyan, mert hiszen ebben sem adódik hozzá valós érték az eredeti termékhez. Manufakturális (azaz emberközeli, kézi munkára alapuló) gyártás esetén a többlet kereslet és eladás nem jelent többlet bevételt és hasznot a gyártónak, míg a kereskedő „kapacitása” szinte végtelen, ő bezzeg kaszálhat. Azaz a hirdetés-ipar és a kereskedelem valójában élősködik azokon, akik valódi, tényleges értéket állítanak elő emberi egyedi kézimunkára alapozva.

Szemlélet és gondolkodás kérdése elsősorban, hogy észbe kapjunk, és lehetőségeink szerint tegyünk azért, hogy a világ amelyet építünk, az a józan paraszti eszünk szerint alakuljon. Nem kell hozzá egy diploma sem, hogy megértsük, hogy a világot nem mások építik felettünk és rajtunk kívül, hanem mi magunk, legyünk bár csak picinyke homokszemek benne. Nézzünk bátran körül, és mind szóban, mind tetteinkben fejezzük ki azt, amit gondolunk.

Belsőépítészet és a kandalló – 1. rész

2011-04-16T18:11:00.004+02:00

Új építésnél, de teljes átépítésnél, felújításnál is egyre inkább keresik az építtetők az aktuális forma és stílusbeli trendek és saját igényeik szerinti kandallót. A megfelelő műszaki tartalom és kívánt fűtési teljesítmény mellett az esztétikai szempontok is igen fontosak, hát hiszen a kandalló nem kazán, amit egy háttér helységben eldughatunk, hanem meghatározó és el nem mozdítható „épített bútordarab”.

Véleményem szerint a hazai kandallós kínálat nem igazán tudja követni az aktuális igények változását, aminek több oka is van.

Egyrészt a gyárak rugalmatlansága – az automatizált öntöttvas gyártó gépsorokat nem a változó igényekre, hanem a nagy szériás gyártásra találták ki.

Az öntöttvas maga olyan gyártási technológiát igényel, ahol a mintakészítés költsége csak mennyiségi eladás esetén térül meg, mondjuk ki bátran, hogy a csak öntvény tűzterek értelmes áron csak az alapkategóriát és a tömeges igényt szolgálják ki. Nem véletlen, hogy a rendszerváltoz(tat)ás után Magyarországra (és a volt szovjet utódállamok térségébe) tömegével jöttek a francia tűztér gyártók, eleinte az otthon már kifutott termékeikkel, aztán azok különböző mértékben „lebutított” változataival. Talán beszédes, hogy ma kb. ugyanannyiért vehetünk 70x50-es frontméretű nyíló ajtós öntöttvas tűzteret forintban, mint 10 évvel ezelőtt, miközben minden másért lényegesen többet kell fizetnünk… Az öntvény tűztér gyártásban még korlát a méret is, Magyarországon pl. automatizált gépsoron 70 cm-nél valamivel kisebb alkatrészt lehet csak gyártani, az egész térségben sincs igazán nagy méreteket tudó DISA gépsor.

Lemez tűzterek gyártásában hasonló problémák merülnek fel, szériagyártásra jó áron vannak, immáron a térségünkben is, de a különféle méreteket, egyedi igényeket már nem feltétlenül barátságos áron tudják kiszolgálni, ha egyáltalán akarják ill. tudják kezelni. Az országok közötti távolságok, a szállítás sem kedvez annak, hogy egyedi igényeket teljesítsenek. A különféle gyárak áraiban is feltűnően látszik a különbség az alapkategóriás, és a részleges igényt kielégítő tűzterek árában.

Ez azt is jelenti, hogy a gyárak új kínálatai, innovációja szerintem nem tart lépést az építészet lépésméretével; valahol ütközik a lehetséges, ami megvalósítható a szabadabban alakítható építőanyagokból (formák, anyaghasználat) azzal, ami a gyári kész termékek kifejlesztésének és gazdaságilag megtérülő gyártásának ideális. A gyárakkal ugyanaz a problémám, mint egyéb multikkal: gazdaságilag megtérülő befektetésükhöz mesterségesen kell igényt (keresletet) teremteniük, tucattermékre és relatív igénytelenségre, ezáltal az emberek alapvető innovatív képességét, gondolkodását, meglátását, öntudatát leépíteni. Tisztelet a kivétel olyan gyári gyártásnak, amely tényleg valós tömegigényt szolgál, kandallós témakörben szerintem ilyen valójában nincs, a téma természetéből adódóan.

A hazai szakma jellemzője, hogy az egyedi beépítéssel foglalkozó szakemberek nagy része nem igazán ismeri az elérhető tűztér kínálatot, és nem igazán rendelkezik tervezési készségekkel. Senkit sem szeretnék megsérteni, de ez szerintem tény, látszik akár az interneten elérhető referenciákból. Ráadásul modern kandallók, tehát az „L”, de inkább az „U” alakban üvegezett tűzterek beépítésének műszaki kérdései sem feltétlenül tartoznak csak a kandalló építés ismeretei körébe. Az építész és belsőépítész tervezők, az építési kivitelezők a kandallóról tudnak túl keveset, a kandalló építők pedig az építészeti műszaki kérdésekről. Nem véletlen, hogy mi évek óta ezen a határterületen találtuk és találjuk meg megrendelőink legnagyobb részét: mind az esztétikai tervezéshez, mind a műszaki kivitelezéshez rendelkezünk kellő tudással és képességekkel, és saját gyártásunkban is erre alapoztunk. (Bemutatkozásunkba is írhatnám, hogy: volt egyszer egy építőmérnök, statikus, aki fogta magát, és gondolta világot lát. Talán van keresni valója a kandalló és kemence építők világában, és miután összetalálkoztunk, együtt járjuk ezt az utat…)

Az építtetők a saját egyedi, sok évre épülő házukban a saját elképzeléseik és adottságaik szerinti kandallót szeretnék megtalálni. Megbízott belsőépítészek, lakberendezők is hasonló cipőben járnak, egy pont oda illő, oda való, hosszú távon maradandó tűzhelyet (azaz kandallót) kellene produkálni. Valamikor a „szakma” kezdeteiben ez a kemencéknél, sárból tapasztott kandallóknál éppen így volt. Egy megrendelés egy otthont, egy családot, egy életet jelent, ahol éppen felmerül a szüksége egy tűzrakó helynek, az otthon melege forrásának. Egy kandallót, egy kemencét nem lehet a multi bevásárló központjaiban megvenni, a kocsin kitolni az autóig és aztán hazatérve otthon bedugni a konnektorba és beüzemelni. Valami egészen másról szól a tűz, és mi igyekszünk ehhez hűen, ennek szellemében dolgozni, szerintem képtelenek is vagyunk másként felfogni ezt a „munkát”.

A megkezdett téma tárgyalása több cikket igényel, csak a bevezetésig jutottam el, ezért folytatása következik.

Construma 2011 – szubjektív szakmai körkép

2011-04-14T22:05:00.010+02:00

Idén is kiállítottunk a Construmán, 2011. ápr. 5-10. között. Egy rövid körképet, szakmai szubjektív összefoglalót adok ezennel.

A kiállítás egésze még mindig a több éve tartó hazai építőipar leépülésének jeleit mutatja, kevesebb kiállítóval, kevesebb látogatóval. A kandallós és kályhás szakmában is hasonló a helyzet.

Akik kiállítottak:

Edilkamin (olasz) – a G pavilon szélén állítottak ki, nagyrészt tűzterekkel, főleg a vízteres tűzterüket erőltetik, érthető okokból. Értelmes áron van némi helyük a hazai piacon, mondjuk a Sárvári gyárat megszerezték, a Kelet-Közép-Európai piacra főleg ott gyártanak.

Mani Kft. - Jotul (norvég) tűztereket forgalmaznak. Szabadterületen, a szakma többi kiállítójával nagyjából egy helyen állított ki. Tavaly még legalább feldobtak egy kis faház szerű valamit, idén csak egy konténert tettek le, nem ugyanaz volt a hatása. Szerintem nem a mi világunk, jó tűzterek csak más jövedelmi viszonyokhoz szabott az áruk. Ja, és hát forgalmazók, azaz az itteni képviselők tavaly kb. a harmadik kérdésünkre már nem tudtak érdemben válaszolni. Aztán később amikor megkeresett minket beépítéssel egy vásárlójuk, megtudtam, hogy kb. 200 ezret alkudott a 750 ezer körüli listaárú tűztérből. Szép világ, ahol a kereskedő 200 ezret tud engedni az árból, valahogy ez sem a valóságos világ vagy mi… Nem jósolok nekik nagy jövőt egy talpra álló hazai gazdaság mellett.

Gemini Hungária Kft. - Palazetti (olasz) tűztereket forgalmaznak. Régi motoros a szakmában itthon, szabadterületen, nagyon jó helyen (a passzázson) állított ki. Szokásos konténer de elé is építettek valamit, nem tudom biztosan hogy tőlünk szerezték-e az ötletet a kandalló tűztér feletti sütőhöz, de nem kizárt. Árban ők is az itthon nem értelmezhető kategóriát képviselik, az itthoni forgalmazóik nem is csak a kandallókból élnek.

Heat&Go Kft. - MCZ (olasz) tűztereket forgalmaznak. Szinte szemben volt a standjuk a Palazettivel, max. egymással versenyeznek szerintem, de ezt az árakban valószínűleg nem fogjuk látni. Jó hogy ilyen sok olasz kandalló gyártó cég van, csak kérdés, hogy itthon tényleg szükségünk van-e rájuk…

H-Kandalló Kft. - Thermorossi (olasz) tűztereket forgalmaz, új belépő a piacra, jó hogy az olasz gyártóknak ennyire fontosak vagyunk, meglátjuk ki nevet a végén...

Haas+Sohn Kft. (német) - tűzterek és kályhák, itt Pápán gyártják őket nagyrészt. Az SVT-Wamsler versenytársa elvileg, ami a régi Salgótarjáni gyár.

Wamsler SE (magyar) - Idén nem állítottak ki, de mivel eredetileg helytelenül említettem meg a céget mint német tulajdont, és példaértékűnek tartom hogy lényegében megmentették és megőrizték a több mint 100 éves gyártási hagyományt, magyar és jelentős cégről van szó, tehát amit tudni kell róluk: Európa egyik legnagyobb gyártója. A Wamsler SE magyar tulajdonú cég. Az SVT Salgótarján megvásárolta a német Wamsler HKT céget, és egy tulajdonosi döntés alapján felvette pár éve a Wamsler SE nevet. A cég 100% magyar tulajdonban van, és a mai napig (immár 1894 óta) Salgótarjánban gyárt. A Wamsler több mint 800 dolgozója 3 gyáregységben, Nógrád megyében dolgozik. A cég évente több mint 170.000 fatüzelésű kályhát, kandallót és tűzhelyet gyárt és forgalmaz 23 országban. Az idei évben 29 új termékük jelent meg, melyek egyaránt technológiai és design innovációk. Nyilvánvalóan hazánkban jobban ismertek a Salgó, Tea, Kamino termékeik, de egyre népszerűbbek a tudatos vásárlók körében a legújabb fejlesztéseik, amelyeknek teljes palettája a budapesti bemutatótermükben megtekinthető és megvásárolható. Remélem a jövő évi Construmán ismét találkozhatunk velük!

Godin (francia) – beltéri stand a D pavilonban, hazai régi motoros forgalmazóval (valamikor még Cheminée Philippe-t forgalmazott). A franciák sem a falvédőről jöttek le, az olaszokat lenyomták és lenyomják a hazai piacon az öntvény tűztereikkel. Főleg az alaptípusnak tekinthető 70x50 cm-es nyíló ajtós tűztérben van verseny (a franciák között), csak abból meg a forgalmazók sem élnek meg igazán, ez látszik a bérelt kiállítási stand méreteikben is. Vannak hazai öntvény tűztér gyártók ebben a kategóriában már többen is, és nem leszek szomorú ha kevesebb import kínálatot látok a továbbiakban.

Kondorosi – Invicta (francia) tűztér forgalmazó, de teljes szolgáltatást nyújt főleg márvány és csiszolt mészköves kandallók esetén. A D pavilonban állított ki egy kis standon. Véleményem szerint nem képes követni az új és megújuló igényeket, de korrekten ki tudja szolgálni a profiljába vágó megrendelőket.

Herczku – Laudel (francia) tűztér forgalmazó, valamint kályhacsempe gyártó, és cserépkályha építő is. A D pavilonban egy kisebb sarokstandon állított ki. Jelenleg ő képviseli a kályhás és kandallós szakmát hivatalosan. Nála sem látom a megújulás, a modern igények teljesítésének lehetőségét.

Flexstein Kft (ill. Sasvári kandalló) - ZRT (szlovák) tűztereket forgalmazó, a szakmában a fiatalabb generációhoz tartozik. A D pavilonban relatív nagy standot bérelt, burkolatban műhomokkövet kínál, ami szép és biztos van rá kereslet is. Kérdés, hogy tervezésben, elképzelésekben mennyire tud majd lépést tartani a megrendelői igényekkel. Ezidáig nem láttunk nála különösebben érdekes, újszerű dolgot, esztétikailag sem.

Angyal Jenő (Kandallótechnika) – új kiállító, kályha ajtókat és alap kategóriás öntvény kandalló tűztereket gyárt. Szerintem akár az ő gyártása is lazán kiválthatná az import alap kategóriás tűztereket, műszaki tartalomban ugyanazt tudja, anyagvastagságban pedig megbízhatóbb, arról nem beszélve hogy garanciális probléma esetén könnyebben elérhető, mint bármelyik francia cég. Mit keres itt az import, ha legalább olyan jót itthon is képesek vagyunk gyártani, ugyanolyan (leszorított) áron? Hm….

MAT Kerámia – kályhacsempe gyártók, a kiállításon más kályhacsempe gyártó nem jelent meg. Láthatóan próbálják követni a megváltozott igényeket, ha nem is sikerült a legjobban minden kiállítási modern építményük, akkor is látható hogy jó irányban próbálkoznak. Megérdemlik, hogy kályhacsempében a hazai piacon nagyobb szerepet kapjanak.

Elektrikó Kft. (magyar) - eredeti, nem túl kedvező pár szavam nyomán emailben kaptam információkat a cégről, ezért módosítom a bejegyzést ezek alapján. A kiállítás első napjára nem készültek el, ennek oka, hogy elsősorban kereskedelmi cég, és üzletnyitásaik egybe estek a kiállítással. Talán a későbbiekben azért többre fogják becsülni a kiállítás látogatóit, remélem! Kályhákat és kandalló tűztereket forgalmaztak korábban is, saját fejlesztésű kályháik és kandalló tűztereik is vannak, elsősorban a tömeges igény kielégítésére.

Tűzfészek – ezek mi vagyunk. Tűztereinkkel és kiállított kandallóinkkal úgy gondolom, hogy bőven az importot forgalmazókkal vesszük fel a versenyt. Hagyományos (kemencés, bontott téglás) és modern kandallókban is igyekszünk lépést tartani a világgal, persze valahol pénz nélkül, ez meglátszik a kiállítási építményünk ütött-kopott állapotán, de majd jövőre, ha az Ég is úgy akarja, ezt is kicsinosítjuk. Nem bánjuk, hogy az interneten látható kandallók között több is van már, ami a mi tervezésünk eredetileg, mert örülünk annak, ha minél szebb dolgok épülnek meg az otthonokban. Akinek építőként van érzéke és tudása hozzá, az bátran használja fel mindazt, amit közkincsé teszünk szórólapban, honlapon.

Összefoglalásképpen: a "szakma" kiállítóinak legnagyobb része forgalmazó (vagy próbál lenni), azaz megvesz és elad valamit, amire reméli hogy itthon van adott áron kereslet. Szakmailag, műszakilag változó, hogy mennyit ért hozzá. Ennél szerintem többre vagyunk képesek itthon, mi legalábbis többet tudunk felmutatni gyártásban is.

Beépítendő kemence tűztér

2011-04-12T18:27:00.023+02:00

Egészen sokan vagyunk, akiknek van kertje, de legalább kis udvara, ahol milyen jó lenne egy kemence amiben kenyeret, vagy malacot, vagy bográcsban a pacalt, de ennél egyszerűbb sütnivalókat is el tudnánk készíteni napfényes nyári hétvégeken. Az igény megvan rá, de a családi költségvetésből nem telik szakembert hívni, a házilagos kivitelezésnél még mindig gond a samott ára, és persze bizonytalan hogy jól fog-e működni. Úgy tűnik, hogy mi, pontosabban a párom, megtalálta a megoldást:

Ez egy elemekből álló, beépítendő kemence tűztér, aminek a beépítése már nem igényel különösebb szaktudást, elemi kőműves ismeretek bőven elegendőek hozzá. A lényege, hogy a samottot mint anyagot, és a kemenceépítő szakembert "mellőzhetjük" ezzel a tűztérrel. A samott drága mint anyag, és abból felfalazni, meg még be is boltozni egy tűzteret nagyon munkás, a hozzáértő szakember is megkéri az árát (egyébként jogosan!). Samottból csináltuk mi is korábban, de embert egyre kevésbé találtunk, aki ezt meg tudná fizetni. Így született meg ez az árban kedvezőbb tűztér + beépítés, amit az első években saját kivitelezésünkben és garanciánkkal "tesztetlünk" le. Rendszeres, több éves használatot remekül bír, és teljesítményében is megfelelel az előzetes számításainknak. Néhány apróságot változtattunk az eredeti elképzelés alapján készült elemeken, pl. néha szállításkor repedt v. eltört egy-egy elem, ezért megnöveltük a falvastagságot, vagy elsőre külön sík lap volt a hátlap, ez már egybe van öntve a hátsó elemmel, mert így még könnyebb és egyszerűbb a beépítés. Az alapkoncepció biztosan helyes: mind a tűzállóság, mind a hőtartás, és még az építés egyszerűsítése is a gyakorlatban bizonyult. Jó anyag a samott, de amit tud, azt kerti kemence esetén a mi tűzterünk is tudja, kisebb költséggel.

Saját kemencénk építéséről néhány életkép:

Anyaga tűzálló beton: tűzálló cement a kötőanyag, és különféle frakciójú tűzálló adalékanyagok alkotják. A hőtároló képessége viszont önmagában még nem elegendő, ezt a beépítéskor kell biztosítani: min. 12-es téglafal, és 4-5 cm homokkal kevert üvegtörmelék kitöltés szükséges körbe az egész test körül, alul is. Azért mondjuk hogy homokkal keverjék az üveget, hogy ne legyen levegős a kitöltés a téglafal és a test között, mert a levegő szigetel, ezzel szemben a megfelelő működéshez jó hőtároló tömegre van szükség. Téglából is a tömör tégla kell értelemszerűen. Az agyag, cserép is alkalmazható, mert ezek is jó hőtárolók. A megadott méretek minimum értékek, a téglafal és a kitöltés növelése növeli a hőtároló képességet, ez hosszabb idejű sütések esetén javasolt.

A képen látható tűztér 4 elemből áll, belül a tűztér mélysége ~74 cm. Ez növelhető, a 20 cm-es köztes elemből több is beépíthető. Ugyanígy lehetséges a min. 3db elem rendelése is, ha valaki csak kis mennyiséget szeretne sütni benne.

A képen nem látszik, de ez a tűztér tudja azt, amit a hagyományos, elölkéményes kemencék tudtak. Azért volt elöl a kémény, hogy ne hátul rántsa ki a kémény a tűztérben keletkező füstgázt, és ezzel együtt a hőt, hanem hogy a tűztérben olyan áramlás alakuljon ki, hogy alul áramlik hátrafelé a levegő, ez megmelegedve felszáll, és ez kénytelen legyen előre visszajönni a kémény nyílásig, így kvázi mintha egy füstjárat lenne, hosszabb utat tesz meg a füst, ami alatt melegíti a testet. A tűzterünkben az elemekben ki van alakítva egy felső járat: a tűztérben ugyanaz az áramlás mint a hagyományos járat nélküli sütőkemencében, mert elöl van egy "felégő", ami azt jelenti, hogy van egy nyílás, ahova tud a füst áramlani. Innen a füst még végigmegy a tűztér felett a járatban (felső szögletes rész), ezáltal még jobban melegíti a tűztér boltozatát, és ezután éri el a hátsó kéményt. Tehát a kémény lehet hátul, a füst még hosszabb utat is tesz meg, mint az elölkéményes hagyományos kemencében. Ez azt jelenti, hogy jobb a hatásfoka, mert még több hőt ad át a hőtároló testnek. Meg tudjuk oldani azt is, hogy megcseréljük a felégőt és a kémény kivezetést, ha valaki a hagyományos elölkéményes formában szeretné megépíteni a kemencét. Ekkor az áramlás a tűztérben hátrafelé megy, és a felső járatban történik meg a boltozat fűtése, ez az elölkéményes, járat nélküli szerkezetnek felel meg, de szintén kitűnően működik. Az elemek könnyítettek, egy elem súlya ~35 kg, azaz két ember kényelmesen meg tudja emelni.

A tűztér árában benne van a 4 elem, az öntöttvas ajtó, a fém összefogató keret, a pillangószelep (ezzel lehet lezárni a kéményt a sütés idejére), samott lapok a tűztér aljába (csak hogy azért kinézzen valahogy :-) ), samotthabarcs az elemek összeragasztásához és a samott lapok beragasztásához, valamint telefonon, emailen keresztüli tanácsadás, segítség a beépítéshez.

Tervezem összegyűjteni és folyamatosan bővíteni a használatbeli tapasztalatokat, javaslatokat, valamint a különféle beépítésről való fotókat, akár építés közbeni állapotokról is. Ezúton is kérem minden kedves volt és leendő vásárlónkat, hogy mind a tapasztalatait, mind képeket a végeredményről és az építésről juttasson el hozzám, hogy közkincsé tehessem! Előre is köszönöm!

Sabján Tibor könyveit ajánlom a kemenceépítés iránt komolyabban érdeklődőknek

A tisztesség úgy kívánja, hogy említést tegyek az ún. konkurrens termékekről is, de neten nem találtam érdemi anyagot. Ha valaki talál, írja meg, és pótolom!